Szerepek az alkoholista családban
Az alkoholizmus családi betegség. Ez a meglátás pedig közhely mindenkinek, aki így vagy úgy, de kapcsolatba került a függőséggel. Érdekes módon minél inkább közhellyé vált, a valódi értelme és fontossága annál inkább elveszett. Mára csak annyit jelent, hogy az alkoholistának van családja. Apja-anyja, esetleg párja, gyerekei... (ami ehhez legtöbbször kapcsolódik, hogy ők általában hátráltatják a felépülést és jobb lenne megszabadulni tőlük, nem lehet velük mihez kezdeni). Ennél azonban komplexebb a helyzet.
Az alkoholizmus családi betegség. A függő az alkohol köré építi az életét. A család pedig a függő köré. Az alkoholizmus szégyen, ezért el kell rejteni a világ elől. Így a család is bezárkózik, a függőség következményeihez alkalmazkodik, a külvilágtól izolálódik, ezzel együtt tagjai is izolálódnak egymástól.
Érdemes tudni, hogyan hat ez a család határaira és fejlődésére.
A hatások azonban itt nem állnak meg, a belső szerkezete is alkalmazkodik a függőség által előidézett változásokhoz.
Minden családban vannak szerepek. A függő családban szintén, csak kissé másként, mert ezek az alkohol köré épülve és a függőség elvárásainak megfelelően alakultak ki. Az alábbi táblázatban Sharon Wegscheider Cruse nyomán összefoglaltuk a főbb szerepeket és azok jellemzőit:
Függő: "Nem bírom, szégyellem magam, ezért iszok, ezért szégyellem magam..." A nehezen elviselhető érzésekre használ. Az idő múlásával az alkohol lesz a fő és szinte egyetlen segítsége a megküzdésben. Egyre izoláltabb lesz a családon belül. Mindig más a hibás, a tehetetlensége nő, ezzel együtt a haragja kirobbanásának gyakorisága is, bár látszólag ezzel nem törődik, amikor kezd tudatosulni benne, az alkohol a válasz.
Megmentő: "Nekem kell mások érzéseivel foglalkoznom. Ha mással foglalkozom, addig sem kell magammal törődnöm. Ha foglalkozom veled, akkor nem hagysz el és nem utasítasz el." Minden lehetséges eszközzel igyekszik a titkot fenntartani, ha a függő nem tud bemenni dolgozni, mert részeg, a Megmentő hívja a munkahelyet, aztán az orvostól igazolást kér... A függőség szinte láthatatlan számára.
Hős: "Kontrollálnom kell az érzéseimet. Ha én nem csinálom meg, senki nem fogja és minden rosszabb lesz." Túlteljesítő és perfekcionista. Szeret mindent kontroll alatt tartani és mindenért felelősséget vállalni, hiszen az ő nézőpontjából ő tartja össze az egész rendszert. Sokszor munkafüggővé válik.
Bűnbak: "Mindegy, hogy mi az, én dühös vagyok rá. Ha elég hangosan kiáltok, valaki csak észrevesz." Általában destruktív viselkedéssel vonja magára a figyelmet, ő az, akit mindenki hibáztat a gondokért (természetesen az ivást nyíltan lehetetlen hibáztatni, de valakinek el kell vinnie a balhét). Sokszor miatta keresnek terápiás segítséget, később derül ki, hogy a viselkedése csak következmény, nem pedig ok.
Elveszett gyerek: "Jobb is, ha nem érzek semmit. Ha érzek, akkor fájni fog. Jobb, ha nem vonom magamra a figyelmet." Szinte láthatatlanná válik, kerüli a feltűnést és minden társas eseményt. Inkább a kütyükhöz menekül (mobil, tablet, tv, könyv), mindegy hogyan, csak egyedül lehessen. És ne legyen lehetősége a sérülésre.
Bohóc: "Ha megnevettetem a többieket, a fájdalom elmúlik. Nekem kell eltüntetnem a fájdalmat." A felgyülemlett feszültséget humorral próbálja eltüntetni. Ez a viselkedés sokszor együtt jár az éretlenséggel és a felelősségvállalás hiányával.
A szerepek adottak, hogy ki veszi fel őket, az változhat. Ha valaki kikerül a családból, a szerepek újrarendeződhetnek, illetve lehet egyszerre többet is vinni (pl. a Bűnbak és Bohóc együtt különösen gyakori). Fontos, hogy mindegyik szerep a függőség köré szerveződve alakul ki. Azért, mert a családban élve úgy tűnik, a legszilárdabb dolog széles-e világon a függőség. Azon biztos nem lehet változtatni, bár szörnyen rossz. Így marad az alkalmazkodás, ennek egyik megnyilvánulása a szerepek kialakulása és azok felvétele.
A szerepek nem tudatosan lettek kialakítva, "maguktól" váltak ilyenné, hogy segítsék túlélni a mindennapokat.
A szerepek makacsok. Egy életen át elkísérhetik az embert, és kihatnak a párkapcsolatra, a gyermeknevelésre, a munkahelyi életre, etc.
Ezzel együtt lehet változtatni rajtuk, sőt, a valódi felépüléshez szükséges is változtatni rajtuk.
A család vagy párterápiának éppen az a szerepe a felépülésben, hogy úgy jöjjön létre a változás, hogy az addig visszahúzó erőnek vélt kapcsolatok éppen ellentétesen működhessenek, tehát erőforrásként. "Napjaink családi életét leginkább az a probléma hatja át, hogy a családtagok úgy érzik, elveszítették forrásaikat és az elhagyatottságtól valamint széthullástól való félelem fenyegetettségében élnek."¹ Ez a félelem rendkívül erős lehet. Ez pedig azt mutatja, hogy ezt az erőt megtartó erővé lehet tenni, ami segíti a józanságot, segít, hogy meglásd, milyen szerepet vittél és merre érdemes változni.
források:
¹ Böszörményi-Nagy Iván: Kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa. Coincidencia, 2001
