A napokban kezembe került egy régi mese, közelebbről Hyginus egyik fabulája:
"A Gond átkel a folyón agyagban gazdag földet pillant meg, és megformálja azt. Majd felkéri a főistent, Jupitert, hogy leheljen lelket az agyagdarabba. Amint Gond el akarja nevezni az új teremtményt, Jupiter azt követeli, hogy őutána legyen elnevezve, aki átlelkesítette. Ekkor megjelenik a Föld, és ugyanezt követeli önmaga számára, minthogy ő adta az anyagot.
A vitatkozó felek Szaturnuszt kérik fel döntőbírónak, aki a következő ítéletet hozza: a lelket adó Jupiter a halál után visszakapja a lelket, ugyanúgy, ahogy a Föld is az agyagot. Mivel azonban elsőként a Gond formázta meg ezt a lényt, ezért ameddig csak él, a Gondé lesz, a neve pedig Ember."
Nagyjából 2000 évvel ezelőtt így látták a a dolgokat és a lényeg máig nem változott. És hogyan jön ez a párkapcsolatokhoz?
Úgy, hogy a terápiás folyamat során sem lehet reálisan másra számítani. A Gond mindig ott lesz, lehet hogy alakot vált, esetleg könnyebb lesz elviselni, vagy kezelhetőbbé válik, de nem tűnik el.
(ő az igazi vagy sem?; összeköltözzünk?; miért veszekedünk annyit?; nem értjük meg egymást?; el tudunk-e köteleződni?; vállaljunk gyereket?; hogyan?, mikor?; nem figyel rám; hova menjen bölcsibe?, oviba?, menjen hittanra?, milyen nyelvet tanuljon?, miért vagy hülye?; mennyit legyen a nagyinál?; nem olyan a szex mint régen; megcsalt/am; mi lesz a házzal? miért nem értünk szót a kamaszokkal?; már megint részegen jött haza; nem tanul; nem fogad szót; mi lesz, ha kirepülnek?; mi értelme az egésznek?; miért vagyok vele?; miért van velem?; miért hozzák keveset az unokát?; miért hozzák sokat az unokát?...)
Hogy gondok nélkül lehet élni egy kapcsolatban (vagy egyáltalán) az egyik legdestruktívabb hiedelem.
Tehát a Gond mindig ott lesz, vagy ha nem is mindig, legalábbis élethosszig számítani lehet rá. A kérdés, mihez lehet kezdeni ezzel? A mesében a gond formálja meg az embert. Nélküle nem nyerheti el a valódi alakját. A párkapcsolattal is így van, az együtt megtapasztalt gondok alakítják a kapcsolat formáját. Pontosabban: nem a gond, hanem a felmerült gond által a pár. Így a probléma, amivel felkeresnek minket, nem egy megszüntetendő dolog, hanem az eszköz, amely által olyanná tudják alakítani a kapcsolatukat, hogy élhetőbb/boldogabb/jobb... legyen számukra.
Talán ez a leghasznosabb terápiás eredmény: megtanulni, hogyan lehet közös munkával a mindig felbukkanó gondot a kapcsolat javára fordítani. És a leghasznosabb tapasztalat: képesek vagyunk együtt újat alkotni.
