A kérdések amelyek terápiába hozzák a párokat általában egy döntési helyzet mögé bújnak.
"Mi legyen? Maradjunk együtt vagy szakítsunk? Költözzünk össze? Vállaljunk gyereket? Váljunk el?"
Ezek a kérdések és a hozzájuk tartozó döntések normális velejárói a kapcsolati életciklusnak. Ezzel együtt nagyon erősen igénybe vehetik az ember erőforrásait. A döntéshelyzet kiélezheti a már meglévő nézetkülönbségeket, és ha egy ideig nem sikerül dűlőre jutni, az a magány és a tehetetlenség érzését erősítheti. Ekkor a fentebb leírt kérdések és problémák mér így jelennek meg:
"-Miért nem vagy határozott? Nem tudsz dönteni? Ha szeretsz, döntesz. Nem szeretsz?
-Miért nem vagy türelmesebb? Miért kell ajtóstul rontani a házba? Ha szeretsz, türelmes leszel. Nem szeretsz?"
Hasonló helyzetek időről-időre előfordulnak, ezen változtatni nem lehet. A kérdés, mihez lehet kezdeni velük, amikor megjelennek? Hogyan lehet jól választani a lehetőségek közül?
A döntés belülről bonyolultnak, kívülről egyszerűnek tűnik. Ha egy kérdésen már másfél éve rágja magát valaki, a szomszéd vagy bárki biztosan megoldja egy pillanat alatt. Gyorsan és rosszul, mivel így a döntés nem attól származik, akire tartozna ennek felelőssége. A döntéseket éppen azért nehéz meghozni, mert egyszerre egyszerűek és nehezek.
A döntési folyamatot nagyjából így lehet ábrázolni:
A görbe elején, amikor a kérdés felmerül, általában nincs optimális helyzet ahhoz, hogy jól átgondolt döntést tudjuk hozni. Bár ekkor is lehet dönteni, érdemesebb közelebb kerülni a görbe középső részéhez, ami az optimális döntéstartományt jelzi. A klienseink általában ehhez az úthoz szokták a segítségünket kérni. A görbe másik vége felé közeledve, csökken a megfelelő döntéshozatal valószínűsége, tehát a túl korai döntés legalább annyira káros lehet mint a túlgondolás.
Ezért szoktunk közösen célt kijelölni a terápia során és ezért időhatáros a terápiás munka. Ha belefektetik a munkát, akkor sikerülhet az optimálisig eljutniuk és meghozni a saját döntésüket, bármi legyen is az.
Ehhez segítséget jelent, hogy ha a párok kiszakadnak a megszokottból, kapnak egy másik perspektívát, megérthetik a problémájuk jelentését, történetét, közösen megbeszélhetik a lehetséges utakat, kissé távolabbról is ránézhetnek a gondra, mert benne élve, túl közelről nehéz fókuszálni.
Fontos, hogy ott és akkor nem "jó vagy rossz" döntés születik, mert az mindig csak visszanézve válik valamilyenné. A lényeg a közös döntés, ami megadja azt az élményt, hogy szövetségben vagyunk a kapcsolatban akkor is, ha nem ugyanúgy látjuk a dolgokat. A "na, kinek lett igaza?" helyett az erőforrásként működő és biztonságot adó kapcsolat élménye az, amelyhez az újra és újra felmerülő kérdések közelebb vihetik a párt.
