A párok, akik hozzánk fordulnak segítségért, általában eltávolodtak egymástól annyira, hogy a legtöbb dologban nem értenek egyet. Komoly erőfeszítéseket kell tenniük, hogy lehessen találni közös pontokat. Két kérdésben viszont egyet szoktak érteni: 1. Baj van, 2. Te vagy a hibás (néha kissé rejtettebben: "Tudom, hogy nem te vagy a hibás, DE ez mind miattad van/ DE neked kell megváltozni...")
A tapasztalat azt mutatja, hogy a hibás "megtalálása" a legritkább esetben vezet el a megoldásokhoz. Inkább mélyíti a problémát és akadályozza a változást. Eddig mindenkinek világos, DE azért persze ettől még ő a hibás.
A és B terápiába jött hozzánk, a problémájuk a következő volt:
A szerint: B mindig veszekszik ⇒ ki akarna haza menni? (DE ha nem veszekedne, akkor többet lennék otthon – B-nek kell kell változnia, ő okozta a gondot, ő a hibás)
B szerint: A soha nincs otthon ⇒ ki bírná ezt egyedül? (DE ha többet lenne itthon, akkor tudnánk beszélgetni, nem csak kiabálni – A-nak kell megváltoznia, ő okozta a gondot, ő a hibás)
Eddig rendben, mindkét nézőpont valósnak tűnik, bár a hibás személyében nem értenek egyet. Nem is szükséges, a valódi kérdés az, hogy mit csinálnak ezzel a különbséggel. Továbbra is távolíthatja őket vagy egyesíthetik a nézőpontjaikat, úgy hogy mindkettejük igaza megmaradjon ÉS láthatóvá váljon, hogy ezt mégiscsak közösen csinálják.
Megkértük őket, hogy válasszanak ki egy olyan szituációt ami meghatározza a mindennapjaikat, amely a legtöbbször vezet veszekedéshez és feszültséghez kettejük között. Majd rakják egybe a mindennap újra és újra lejátszódó körüket (gondolatra, érzésre és viselkedésre lebontva):
Kitöltve az ábrát rögtön látható lett számukra, hogy van legalább még egy dolog amelyben közösek, ez a kapcsolatuk érzelmi része, a magány és a tehetetlenség. Ez jelölte ki a terápiás útjukat is, mindketten ugyanott voltak és nem egyedül kellett ezen változtatniuk.
Mindkettejük nézőpontja és igaza megmaradt, és láthatóvá vált, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. A felelősségük szimmetrikussá vált, felét A, másik felét B adta bele. Eltűnt a hibás, a bajok okozója, mivel a körnek nincs eleje és vége, bármelyik szakaszánál elkezdődhet és onnan már könnyű folytatni, viszont nehéz megállítani. Nincs egy hibás, aki elkezdte és egyedül nem lehet megváltoztatni, csak közös akarattal.
Ahogy a jelenlegi körüket ők alkották meg, úgy a nekik megfelelő kört (amiben jobb lenne élni) szintén ők képesek megalkotni, ami esetükben a következőképp nézett ki:
Amikor probléma merül fel a párkapcsolatban, ami feszültséggel, dühvel, magányossággal, tehetetlenséggel társul, mindenki próbálja megérteni, hogyan jutottak idáig. A megértés egyik módja, ha lehet tettest találni, aki okozza a gondot. Ez a kapcsolat szempontjából veszélyes út, mert egyre inkább távolítja egymástól a párt és folyamatosan mérgezi a viszonyukat.
Ha a pár el tudja engedni az ok-okozat (ok és hibás) nézőpontot és képesek lesznek együtt látni magukat, körben, kölcsönösen, egymásra hatva, az egy hatalmas lépés a jobban működő párkapcsolat felé.
