"- Levegyem a cipőm?"
Fontos kérdés. Majdhogynem sorsfordító...
A küszöbnél sok minden eldől.
Ha mondjuk először járok nálatok, és nagy tisztaság fogad, de én nem törődöm vele, és besétálok
cipővel, akkor vajon én bunkó vagyok?
Nem egyértelmű a válasz. Valaki szerint naná, más viszont azt gondolja, a lakás van miértünk, nem
mi a lakásért, tehát gyere csak be nyugodtan cipőstül.
Szóval akkor, hogy is van ez?
Különbözünk.
Én pl. olyan családból származom, ahol az előszobában illik levenni a cipőt, viszont ha te vendég
vagy, és magadtól nem veszed le, nem szólok egy szót se. (Nálunk így szokás bánni a vendéggel.)
Közben persze bosszankodom magamban, hiszen takaríthatok utánad, és meg is lesz e véleményem
rólad. Nincs is ezzel semmi baj addig a pontig, amíg beléd nem szeretek, és nem kezdünk el járni,
hogy aztán pár év múlva úgy döntsünk, összebútorozunk. Ugyanis akkor majd kimutatom a fogam
fehérjét, és igenis elvárom, hogy levedd a cipődet, különben szégyelld magad, mivel nem tiszteled a
tisztaságot, se a más munkáját, ti. az enyémet. Te meg csak állsz ott bambán, nem érted, mi a fene
bajom lett hirtelen, hiszen eddig olyan jól megvoltunk...
Szóval valamit elszúrtam?
Mi is történik?
A magyar származású Margaret Mahler szerint szerelmünkkel, választottunkkal hasonló
szakaszokon megyünk keresztül, mint anyánkkal való kapcsolatunk első néhány évében.
Az első szakasz, mely 2-3 évig tart, a szimbiózisé, azaz a szerelemé. Ebben az időszakban ki a
csudát érdekel, hol kell levenni a cipőt, vagy le kell-e venni egyáltalán, hiszen olyan jó összebújni
meg minden.
Ezt követi a leválás nagyjából 2 esztendőt jelentő szakasza, mikor is a párkapcsolatban
kidolgozzuk a saját szokásrendszerünket, s ha kell összeütközések árán is, de eldöntjük, közös
életünkben milyen fontosságot kapjon a cipőlevétel kérdése, meg persze mást is, pl.: mikor kelünk
vasárnap, piacon vesszük-e a paradicsomot, meglátogatjuk-e minden hétvégén a nagymamát, vagy
csak havonta egyszer, eljárunk-e kirándulni a hegyekbe, esetleg inkább egy jó mozit részesítünk
előnyben, stb.
Ha sikeresen túljutottunk ezen a szakaszon is, akkor jöhet a gyakorlás periódusa, melyben, ha
ügyesek voltunk, és megtaláltuk helyünket a kapcsolatban, általában újra nyitunk a külvilág felé.
Tehát így vagy úgy, a különbözőségeket valahogyan össze kell hangolni, és nem érdemes azt
mondani a békesség kedvéért, hogy legyen úgy, ahogy te akarod, mert az bizony később visszaüt.
Amit a szőnyeg alá söprünk, később indulattá érik, és feszültség keletkezik a kapcsolatban. Ki kell
hát jelölni a határainkat, és megmutatni, hol van a küszöb, amit már jobb, ha nem lép át a másik.
