pár család terápia

Kötődés felnőtt korban - a párkapcsolatok közös nyelve

2019. szeptember 10. 07:53 - pár család terápia

Kötődés által világosan

Amikor segítségért fordulnak hozzánk a párok, hoznak egy problémát. Ez sok formában megjelenhet az életükben, de elsősorban azért válhat problémává, mert nem érthető. Történik velünk valami amely alapvető hatással van a kettősünkre, a problémák súlyosak és homályosak. Miért van ez? Miért viselkedik így? Miért nem ért meg engem? Mi is a baj kettőnkkel?  

1.jpg

A probléma, illetve az egész kapcsolat jobb megértéséhez érdemes más perspektívából is rátekinteni a pár életére és azt kötődési nézőpontból is megvizsgálni. Ugyanis kötődési mintáink nagyban befolyásolják, hogyan érzünk és hogyan viselkedünk.

A kötődési viselkedést a stressz aktiválja. Ha az embert stressz éri, szeretné biztonságban érezni magát. Kisgyerekkorban tanultuk meg, hogyan tudunk biztonsághoz jutni. Ha valamilyen vészhelyzetet érzékelünk, akkor ez a régen megtanult módszer lesz az automatikus viselkedésünk. Ezért különösen fontos megismerni a kötődési mintákat, mert eligazít a saját viselkedésünkkel kapcsolatban és eligazít a másik viselkedésével kapcsoltban. A megismeréssel és annak tudatosításával a párok közelebb kerülhetnek egymáshoz, nem a saját igényeiket vetítik a másikra, hanem megtanulnak odafigyelve a másikra hangolódni, hogy biztonságot tudjanak adni, ha arra a másiknak szüksége van.

A helyzet érdekessége, hogy mindig a saját mintázatunk tűnik normálisnak. A pároknak nagy meglepetéseket tartogathat (általában az összeköltözéskor), ha a másiknak nem az a normális, mint nekem. Például amikor beteg vagyok, magányra vágyom és magamon kívül mindenki fáraszt („ez a normális”). A párom pedig épp ellenkezőleg, nagyon nem szeretne egyedül maradni és úgy gyógyulni, neki még több közelségre lenne igénye ahhoz, hogy jobban legyen. Ha én hagyom, hogy egyedül legyen, mert a saját tapasztalataim szerint az a helyes magatartás, ő a segítő szándékú viselkedésemet épp ellenkezőleg kódolja: „itt vagyok a bajban és magamra hagytak engem!”

A kapcsolatokban alapvető egy közös nyelv kialakítása, ahogy a fentebbi példából látjuk, sokszor egy viselkedés teljesen mást jelent a pár tagjai számára. A kötődési minták megismerése és ezáltal a másik jobb megismerése a megfelelően működő párkapcsolat alapja, ami által mélyebb, jobban működő kapcsolat kialakítására van lehetőségünk.

Szülőktől párokig

A kötődési mintázatok folytonossága nem csak egyénen belül, de családi szinten is megfigyelhető. A biztonságosan kötődő szülők gyermekei nagy valószínűséggel (75%) hasonló kötődési mintázatot fognak mutatni. Ezt nevezték intergenerációs átadásnak: a szülő kora gyermekkori tapasztalatai azok, amik kötődési mintázattá formálódnak, ami erősen meghatározza a szülői viselkedésüket, ami a csecsemő kötődési tapasztalatává válik.

intergen.jpg

A kötődési mintázatok fennmaradnak az idő folyamán, és felnőttkorban is hatással vannak az egyén viselkedésére. A változás a kötődési személy kilétében, nem pedig a kötődés funkciójában (biztonságérzetet nyújt, és az exploráló viselkedés alapja) következik be.

Felnőttkorban nem tűnik el a szülők felé irányuló kötődés, az többé-kevésbé változatlan formában fennmarad, ugyanakkor a szülői kötődés mellé társul a párkapcsolati kötődés. A gyermekkori és a felnőtt kötődés mintázatai nagyfokú egyezést mutatnak. Csecsemőknél 62% volt a biztonságos kötődésű, 23% elkerülő, 15% ambivalens. Felnőtteknél 56% biztonságos, 24% elkerülő és 20% ambivalensek mintázatot mutatott.

Ezen felül a különböző kötődési mintázatokkal rendelkezők párkapcsolati minőségéről is adatokkal szolgáltak. A felnőttkori kötődés stílusa meghatározza, hogy az ember miként vélekedik a kapcsolatairól.

A biztosan kötődők boldog, tartós, valós érzelmeken alapuló kapcsolatokról számolnak be, azt pozitívnak látták és reálisabban is értékelték. Általánosságban ők azok, akik a leginkább elégedettek a kapcsolataikkal és ők a legkevésbé magányosak. A biztonságosan kötődőkre az alacsony elkerülés és az alacsony szorongás jellemző, tehát a másokról és az önmagáról alkotott modell is pozitív képet mutat. Jól kezeli az intimitást, érzelemtelibb, melegebb, kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat alakít ki, nagyfokú önbizalom jellemzi. 

Az elkerülők kevésbé tudják elfogadni a partnerük hibáit, és nem hisznek a szerelem tartósságában (és általában a romantikus szerelem létében), gyakrabban voltak féltékenyek, ritkábban lettek szerelmesek. Az elkerülőkre magas elkerülés és alacsony szorongás jellemző, tehát a másokról alkotott képe negatív és az önmagáról alkotott kép pozitív képet mutat. Ez a csoport rendelkezik a legnagyobb önbizalommal, ugyanakkor őket jellemzi legkevésbé az expresszivista érzelemi kifejezésmód, ők sírnak a legritkábban és kapcsolataikat kevéssé jellemzi a melegség.

Az ambivalensek könnyen esnek szerelembe, de jellemzően nem tudják tartóssá tenni a kapcsolataikat, a túlzott belevonódottság és szexuális vágy, valamint az érzelmi hullámzások jellemzik, illetve az alacsony elkerülés és magas szorongás figyelhető meg náluk, másokról alkotott képük pozitív, önmagukról alkotott képük inkább negatív. Rájuk jellemző leginkább a gazdag érzelemkifejezés, ők sírnak leggyakrabban (és mások jelenlétében), ők használják leginkább a másikat biztos bázisnak (nekik van a legnagyobb szükségük rá, illetve ennek kinyilvánítására), ők szeretnek leginkább gondoskodni a másikról. Továbbá könnyen tudnak kialakítani párkapcsolatokat, de a kapcsolati egyensúly megtartása nehézséget jelent.

A mintázatok a szülőkapcsolatra is hatással vannak. A biztonságosan kötődők csoportja tartotta a legmeghittebbnek és közelibbnek a szülőkkel való kapcsolatát, az ambivalensek apjukat kevéssé tartották igazságosnak, az elkerülők pedig anyjukat visszahúzódónak és érzelmileg sivárnak tartották.

 A különböző kötődési mintákkal rendelkezők a kapcsolatuk belső dinamikájában is különbségeket mutatnak. A gondoskodás nyújtása és a támasz keresése a biztonságosan kötődők kifejezett jellegzetessége. Szorongáskeltő helyzetben az ambivalensek mutatják a legnagyobb mértékű segítségkérő és segítségnyújtó viselkedést. A biztonságos kötődésűek nagymértékben igénylik társuk támaszát és közelségét, továbbá szívesen nyújtanak segítséget partnerüknek az adott szituációban, de ez a viselkedés nem csap át egy túlzó fokba. Az elkerülő mintázattal rendelkezőknél fordított tendenciát figyelhetünk meg. Minél inkább szorongáskeltő a szituáció, annál kisebb mértékben keresik a partnerük közelségét, továbbá a segítségnyújtó viselkedésük is visszafogottabb lesz. 

Egyáltalán nem mindegy ugyanakkor, hogy kik (milyen kötődési mintázattal rendelkezők) között jön létre a kapcsolat. Egy szorongó nő és egy elkerülő férfi közti párkapcsolat ugyanolyan stabil lehet, mint amilyen stabilitást egy biztonságosan kötődő pár tud nyújtani egymásnak. A kapcsolatok jellegét mindig a két ember kölcsönhatása, nem pedig a két egyén egymagában adja. A kölcsönhatásukat pedig nagyban alakítja, mint tudnak önmagukról, mit a másikról és mit a kapcsolatról. Ha a kölcsönösen érzett szeretet mentén dolgoznak azon, hogy megtanulják egymástól a kötődés megalapozta közös nyelvüket, akkor saját igényeik szerint alkothatnak egy olyan kapcsolatot, amelyben otthon érzik magukat. 

4ev.jpg

Forrás:

Mikulincer, M., Shaver, P. R. (2007). Attachment in adulthood: structure, dynamics, and change. The Guilford Press, New York.

Kirkpatrick, L. A., & Davis, K. E. (1994). Attachment style, gender, and relationship stability: A longitudinal analysis. Journal of Personality and Social Psychology, 66, 502–512. Eagle, 2007